Elektromos autók és egy szép új világ

Szingapúrban sikk az, ha valakinek nincs autója. Tallinn világelsőként tette a tömegközlekedést teljesen ingyenessé (nem csak a helyieknek—bárkinek). Persze abban a Szingapúrban ahol Stop Soros és EU-ellenes plakátok helyett a plakátok arról számolnak be hogy hány száz kilométernyi vasút, vagy éppen fedett járda épült (és épül folyamatosan), ez nem is meglepő.

Egy napfürösztötte, monszunáztatta országban, mint Szingapúr, szükség is van persze ilyesmire. Mint ahogy idén februárban Gáborral Tallinn járva arról is megbizonyosodhattunk hogy igenis nem csak bebugyolálva, egy forró kakaó mellett az ablakon kilesve lehet élvezni a mínusz tíz fokot és a zuhogó hóesést, ha az élet a városban nem áll meg, a buszok, villamosok minden probléma nélkül járnak tovább akkor nem a szokvány szentségelés és a civilizáció teljes káoszba borulása követi az esőt, havat, zimankót (ami, talán mondanom sem kell, sajnos egyes helyeken még 2018-ban is mindig meglepetésként ér mérsékelt égövi városokat...).

Persze találkozom bőven ellenpéldával is, az USA notórius autó-pártisága volt az egyik fő indok ami rávett tavaly arra is hogy a tíz év után a lejárt és rég nem látott (/használt) jogosítványomat megújtítsam. Még olyan helyeken is, ahol amúgy egész jól működő, olcsó és relatíve kényelmes tömegközlekedés áll rendelkezésre (pl. Denver) is jóval gyorsabb autóval vagy ridesharing appokkal eljutni A-ból B-be—ettől persze aztán nyilván nem lesz vonzóbb a tömegközlekedés, ami nyilván nem segíti a tömegközlekedés fejlődését, következésképp még kevesebben veszik azt igénybe, az ördögi kör bezárul.

A gordiuszi csomó

És hogy mi köze ennek az elektromos autókhoz? Sokan az elektromos (hosszabb távon pedig az önvezető) autókban látják a megváltást a közlekedés és környezetszennyezés problémáira. Sajnos a helyzet közel sem ilyen rózsás—ha csak a robbanómotorosról elektromosra váltó tömegek által ócskavastelepre küldött autókat vesszük, vagy azt kezdjük vizslatni hogy az elektromos autókat töltő központokat milyen forrásból származó áram látja el, máris lehet látni hogy ez a koncepció több sebből vérzik.

És nem, a válasz nem (kizárólag) a tömegközlekedésben van. A helyzet az, hogy a közlekedés egy bonyolult, rendkívül sokváltozós egyenletrendszer (itt egy ~tíz perces videó ami szépen vezeti be a kérdést, és hoz fel megoldási javaslatokat). A vonatok, metrók és buszok épp annyira fontosak, mint a ridesharing, a kerékpár és a gördeszka, csakúgy mint a séta. A guta kerülget amikor egy ismeretlen városban A-ból B-be próbálva eljutni hiába látom B-t az út túloldalán, a többsávos gyorsforgalmi úton, épületeken és hasonlókon keresztül vezető út jó 20 perces séta kerülőkkel, alul- és felüljárók labirintusával tarkítva—egy város vagy kerület járhatósága csöppet sem elhanyagolható szempont

Kiegészítés—2018. szeptember 30.

Nem sokkal a poszt megírása után jött szembe ez a bejegyzés autómentes (bel)városokról. Koppenhága persze egy ilyen írásból sem maradhat ki, de egyebek közt Brüsszel és Ljubjana is megemlítésre kerül.